csokis sajttorta

Biztos mindenkivel előfordult már, hogy talált egy szimpatikus receptet, de nagyjából semmi nem volt hozzá otthon, vagy csak hasonló dolgok.
Én is így jártam most, és akár katasztrófa is lehetett volna belőle, de az eredmény az eltérésektől függetlenül egész jó lett. Persze követtem el hibákat, pár dolgot másképpen kellett volna csinálni, de az eredményre azért így is büszke vagyok.

A receptet egy csomagban vettem magamnak a Libriben, ahol fémdobozban lehetett kapni többfajta receptet, ez éppen a Csokoládés finomságok gyűjtemény része, sajnos részleteket nem tudok, mert a csomagolása már nincs meg.

Az eredeti recept hozzávalói egy 20 cm-es tortaformához:

60 g vaj
100 g amarettini (mandulás keksz)
200 g étcsokoládé
400 g mascarpone
2 tojás
60 g barna cukor
200 ml tejszín
40 g keményítő

No, kezdjük ott, hogy a legkisebb formám 24 cm-es, ezért nyilván több tésztára volt szükségem.
Az amarettini helyett egy sima vajas kekszet használtam, és a húsklopfoló hegyesebbik végével törtem össze, ami tök jó ötletnek bizonyult, és mivel nem kellett csapkodni, csak simán nyomkodni, nem is csináltam vele akkora kupit, amekkorát a recept szerinti "sodrófával törjük össze" megoldással csináltam volna.

150 g összetört kekszet elkevertem a vajjal, mandulaaromával ízesítettem és a kivajazott formába nyomkodtam, majd betettem a hűtőbe. Utólag belátom, hogy kissé sok lett benne az aroma, legközelebb feleannyi is elég lesz.

Mascarpone helyett Philadelphia krémsajtot illetve natúr joghurtot használtam, így kb. 450 g lett, ezt elkevertem a tojásokkal és a cukorral. Mivel barna cukor nem volt, csak 10 g, a maradékot kristáycukorral pótoltam, de ebből is többet, összesen tehát 70 g cukor került bele. A megolvasztott csokoládét, 60 g keményítőt és a habbá vert tejszínt belekevertem a masszába, és csomómentességig kavargattam.

A kekszes alapra ment a trutyi, és ment be a sütőbe. A leírás szerint 170 fokra előmelegített sütőben 55 percig kell sütni.
Nekem volt ezzel egy kis bajom, mert a kis lángon nagyon nem akart sülni, a nagyon meg kicsit odapörkölt a teteje, ezért levettem megint kicsire, és tettem rá alufóliát, és így majdnem 2 órát volt bent :-(

Mivel ilyen tortához még nem volt szerencsém, nem tudtam, hogy mennyire kell megszilárdulnia a tésztának, de végül is majdnem olyan sűrű lett, mint egy liszttel készült tortáé.

A formából csak akkor szabad kivenni, ha már kihűlt, és a közepe megsüllyed, de ez a eredetinél is így volt, úgyhogy ettől nem kell betojni :-) A teteje viszont tutira nem lett volna megtörve, ha nem veszem feljebb a gázt a sütőben.

Az egyszerűség kedvéért akkor jöjjön az én verzióm a 24 cm-es formához:

60-70 g vaj
150 g vajas keksz
1 teáskanál mandulaaroma
200 g étcsokoládé
300 g Philadelphia krémsajt
150 g natúr joghurt
2 tojás
70 g cukor
200 ml Hulala tejszín
60 g keményítő

A kekszmorzsát, a vajat és a mandulaaromát összegyúrtam, kivajazott tortaformába nyomkodtam, hűtőbe tettem. Felvertem a tejszínhabot, mikróban megolvasztottam a csokit.
A joghurtot, a krémsajtot, a tojásokat, a keményítőt és a cukrot összekevertem, majd beletettem a habot és a csokit is, végül ráöntöttem a kekszes alapra.

Tálaláshoz a maradék kekszet és porcukrot használtam.

Íme a mű:

Összességében egy nagyon könnyen összeállítható sütiről van szó, a sütést leszámítva kb. 20 perc alatt megvolt az egész. Olcsónak nem mondanám, mert a krémsajt vagy mascaprone meg az amarettini sem filléres tétel. Ha viszont az embernek nincs sok ideje a torta összeállítására, akkor nagyon jó választás.

Cukkini fasírt

A következő recept is a régi blogomból származik, de mivel még mindig aktuális, itt is elolvashatjátok :-)

A cukkinifasírt nagyon jó cucc, egy rokonomtól tanultam a receptet, ezért gondoltam megosztom veletek is, hátha valakinek lesz kedve hozzá.

A mennyiségeket csak per sacc tudom mondani, mert szemre szoktam csinálni.

Hozzávalók:
2-3 db vastagabb cukkini, 5-6 evőkanál zabpehely, 1 tojás, 4-5 evőkanál liszt, 3-4 gerezd fokhagyma, só, bors, olaj

Elkészítés:
A cukkinit meghámozzuk és lereszeljük a nagylyukú reszelőn, majd besózzuk. 15-20 perc múlva kinyomkodjuk belőle a vizet, majd hozzáadjuk a tojást, a zabpelyhet és a lisztet. Egy kicsit állni hagyjuk, mert a tojás és a cukkini is levet ereszt, ha szükséges, mehet még bele egy kis liszt, hogy jobban összetartsa. Az a lényeg, hogy egy masszát kapjunk belőle, ami evőkanállal szaggatható, de nem kell nagyon sűrűnek lennie. Ha az állag már oké, hozzáadjuk a fokhagymát és a borsot. Én a fokit az erre specializált nyomóval adom hozzá, de reszelni vagy aprítani is lehet. Tetszőlegesen fűszerezhető is, ki hogy szereti pl. petrezselyemmel vagy szárított fűszerekkel.

Az olajat jól felforrósítjuk, és evőkanállal 1-1 halmocskát teszünk bele, majd a kanál hátával lenyomkodjuk. Akkor lehet megfordítani, ha már nem esik szét. Érdemes papírtörlőre kiszedni, mert viszonylag sok olajat magába tud szívni.

Szerintem krumplival a legjobb, de rizzsel és kuszkusszal is szoktam csinálni, ha valaki szereti a lángost, reszelt sajtot és/vagy tejfölt (akár fokhagymával) is lehet rá tenni, akkor még köret sem kell. Hidegen is fogyasztható mondjuk 2 szelet friss kenyér között egy kis salátával. A fenti mennyiség kb. 20 fasírtra elég (4-5 fő).

kedvenc süti

A családban csak simán "Kedvenc süti" néven fut a következő finomság, lánykori neve egyébként tarka tészta, de amikor kiskoromban sokat nyaraltunk a nagymamánknál, én mindig ezt kértem tőle, mert ez volt a kedvencem, aztán rajta maradt ez a megnevezés.

A receptet csak pár hónapja kértem el a nagyimtól, nem is értem miért csak most :-)

Fontos infó: az itt leírt mennyiség egy kisebb tepsihez elég, aki többet szeretne belőle, értelemszerűen csinálhat belőle másfélszeres vagy dupla adagot.

Hozzávalók:
30 dkg liszt
25 dkg cukor
25 dkg Rama
3 tojás
1 zacskó sütőpor
1 citrom reszelt héja
3-5 evőkanál kakaópor (keserű, nem Nesquick)
1-2 dl tej
a tálaláshoz porcukor

A tojásokat kettéválasztjuk, a fehérjét kemény habbá verjük.
A sárgáját egy külön tálban összekeverjük a cukorral, citromhéjjal, a felolvasztott vajjal és a sütöporos liszttel.
Fokozatosan adagoljuk hozzá a tejet addig, amíg csomómentes masszát nem kapunk.
Fakanállal széles mozdulatokkal hozzákeverjük a tésztához a felvert tojásfehérjét, hogy ne törjön össze.
A tésztát ezután kettéosztjuk: nagyjából 1/3-át vesszük ki egy külön tálba, és ehhez a kisebbik adaghoz hozzákeverjük a kakaót. Én akkor szeretem, ha jó kakaós, ezért én sokat szoktam bele tenni, de ez ízlés dolga.
A fehér tésztát kivajazott,kilisztezett tepsibe öntjük, majd a kakaósból evőkanállal a tetejére "pöttyözünk".

Előmelegített sütőben sütjük nem túl forrón. Nekem nincsenek felismerhető jelek a sütőmön, ezért nem tudok megadni hőmérsékletet, de nem érdemes ökörsütő fokozatot használni, mert akkor folyós marad a közepe.

Ha már kihűlt, megszórjuk porcukorral.

Egészségünkre!

Feketeerdő kehely

Pont ez volt az utolsó dolog amit a szülés előtt elkészítettem 2010 novemberében, utána már többnyire hideget ettünk, mert nem volt se erőm, se kedvem a főzéshez :-)
Akkor meg is írtam az elkészítését, úgyhogy többnyire idézek saját magamtól.

Azóta sajnos még nem készítettem el újra, de mivel azóta rátaláltam a világ legjobb tejszínhabjára (Hulala), lehet, hogy megint nekiállok:

"Pár nappal ezelőtt kiolvasztottam egy meggyet, hogy legyen egy kis hely a mélyhűtőben. Nem tudtam mit akarok vele kezdeni, de megoldottam :-)

Stahl Judit egyik szakácskönyvében (Gyors édességek) találtam a következő receptet, amit a saját kiegészítéseimmel adnék közzé.

 

Hozzávalók:

rum (aromával inkább ne helyettesítsük*)

meggy (befőtt vagy friss)

20 dkg étcsoki

4 dl tej

4 tojássárgája

5 dkg liszt

5 dkg cukor

3 dl tejszín a krémbe plusz ízlés szerinti mennyiség a díszítéshez

 

A meggyet egy kis edényben annyi rummal felforraljuk, amennyi ellepi.

A forralás után a meggyet lecsöpögtetjük, mert ennyi idő alatt már elvileg átvette a rum ízét.

A csokit mikróban, vagy gőz fölött megolvasztjuk, és hagyjuk kicsit kihűlni.

A cukrot, a lisztet és a tojássárgáját kézi habverővel összedolgozzuk, közben megmelegítjük a tejet, de ne engedjük, hogy felforrjon. A meleg tejet apránként beledolgozzuk a tojásos masszába, majd az egészet visszatesszük a tűzhelyre, és addig kevergetjük, amíg a krém be nem sűrűsödik. Figyelem, folyamatosan érdemes kevergetni, mert könnyen leég!

 

Ha kész, levesszük a tűzről, és robotgéppel kb. 5 percig alázzuk. Ezalatt a krém kissé lehűl, illetve csomómentes lesz. Kettéoszjuk a krémet, az egyik felébe belekeverjük az olvadt csokit. Kicsit hagyhatjuk hűlni az egészet, mert most következik majd a tejszín, ami szeret kicsapódni. A tejszínt (3 dl) habbá verjük, és beleforgatjuk fele-fele arányban a kétféle krémbe.

 

Az összeállítás a következő: egy réteg lecsöpögtetett meggy, majd egy-egy réteg mindkét krémből (a sorrend szerintem mindegy). A tetejét habbal és tetszés szerinti díszítőelemekkel látjuk el.

Van egy képem is, ugyan ez nem az enyém, de majdnem ugyanígy néz ki, csak én két tálkában csináltam meg, mert ketten ettük."

 

 

 

Elkészítés után legalább fél órát ajánlatos hűteni.

Azóta annyival tudom kiegészíteni a korábbi írásomat, hogy a mennyiség inkább 4 személyes, mi sem tudtuk egyszerre megenni az egészet :-)

 

*Elkövettem azt a hibát, hogy tejet és rumaromát használtam. Ízre jó lett volna, de az aroma kicsapódott a tejben, és undorító lett, ezért utána az egészet le kellett mosni, hogy ne maradjon rajta a trutyi. Szerencsére lejött. Ha már aroma, akkor legközelebb inkább a krémbe csepegtetnék belőle a legvégén.

Itt az új év: kolbászos lencseleves

Az első recept, amit tálalok Nektek, ez a jó kis kolbászos lencseleves. Apukáméktól kaptunk karácsonyra két szép szál pilisszentiváni házikolbászt (no nem saját vágás, de apukám egyik ismerőse követte el), ami nem csípős, ellenben nagyon finom, ez adta az ötletet. És persze az is, hogy a férj nem szereti a lencsefőzeléket, én viszont szerettem volna hagyományosan a lencsénél maradni ami az újévi menüt illeti.

Az eredeti recepthez képest nekem sokkal több zöldségem volt itthon, és mivel mindent bele akartam tenni, a mennyisége elég tekintélyes lett (kb. 7 liter), de nagyon kiadós és sűrű lett a végeredmény, így második fogásra nem is volt szükségünk. Amiben még eltértem, hogy kihagytam az ecetet, mert nem rajongok érte, és a szerző szerint tejföl helyett tejszín is jó, de szerintem ez esetben abszolút a tejföl a nyerő.

Hozzávalók (szerintem):
4 nagy sárgarépa
3 fehérrépa
1 kisebb zeller
35 dkg lencse
1 füstölthús kocka
3 ek liszt
2 kisebb csokor petrezselyem (elhagyható,de nem érdemes)
3 ek mustár
2 ek fokhagymakrém (elhagyható)
kb 8 cm hosszú kolbászdarab
ízlés szerint tejföl
2 babérlevél
só
vegeta
olaj

A lencsét egy éjszakára beáztatjuk, a leves készítésekor leszűrjük, átmossuk.
A vöröshagymát apróra vágjuk, a sárgarépát, a zellert és a fehérrépát megtisztítjuk és kis darabokra aprítjuk.

Az olajat egy nagy fazékban megmelegítjük, és a hagymát illetve a zöldségeket pár percig pirítjuk benne. Utána kanalanként megszórjuk a liszttel, elkeverjük, és így is pirítjuk pár percig.
Egy kevés vizet hozzáadunk, elkeverjük, hogy a liszt feloldódjon kicsit, majd hozzáadjuk a lencsét is, és felengedjük annyi vízzel, ami bőven ellepi a zöldségeket.
Be fog sűrűsödni később, úgyhogy aki hígabban szereti, sok vizet használjon.

Hozzáadjuk a babérleveleket, a füstölthús kockát, a mustárt és a fűszereket, illetve a fokhagymakrémet (az eredetiben csípős paprikakrém szerepel, de nekem nem volt itthon, és amúgy sem szeretem ha csíp). Felforraljuk a levest, forrás után lejjebb vesszük a gázt, és fedő alatt addig főzzük, amíg minden zöldség megpuhul.

Amikor már kész, belekeverjük a tejfölt, és megszórjuk összeaprított petrezselyemmel.

Utolsó lépésként a házikolbászt összeaprítjuk-ki ahogy szereti, én apróra vágtam- olajon kissé megpirítjuk, és a levesbe szórjuk. Lehet persze úgy is, hogy külön a tányérba teszitek a kolbit a tejfölt meg a petrezselymet, ha valaki az egyiket esetleg nem eszi meg a családból, de én mindent belekevertem.

Az eredeti receptet itt találjátok meg.

Egészségünkre!

indula mandula

Helló Mindenki!

Remélem a régi olvasóim ide is elkísérnek, de nagyon szeretnék újakat is.

Amit érdemes tudni rólam, hogy most éppen babázok, de régebben is, és azóta is nagyon szerettem sütni és főzni. Rengeteg receptem van, megtöltenek egy hatalmas mappát, és az internetet is gyakran böngészem. A szakácskönyveimmel is jó viszonyban vagyok :-)

A babás blogomban párszor már írtam kajaügyi bejegyzéseket, de egyre inkább úgy érzem, hogy megérdemelnének egy külön blogot ezek a fejezetek, annál is inkább, mert már én sem tudok kiigazodni bennük.
Gasztrobloggernek a világért sem nevezném magam, mert szerintem csak az érdemli meg az elnevezést, aki tényleg kreatívan és ízletesen főz, új ételeket talál ki, ne adj isten még saját szakácskönyvet is kiad.

Én ennél lényegesen lustább vagyok, és persze alapanyagok terén is meg vagyok lőve, mert nem tudok csak úgy hipp-hopp kiugrani a Vásárcsarnokba vagy a Culinarisba, ha éppenséggel egy kis édesköményre vagy korianderzöldre van szükségem.

Eléggé válogatós is vagyok, főleg ami a húst illeti, úgyhogy más most szólok, hogy aki a húsra vágyik napi 24 órában, az rossz helyen jár :-)
Ahogy magamat ismerem, főleg zöldséges fogásokat és édességeket fogok leggyakrabban feldolgozni.

Igyekszem majd megjelölni mindig a forrásomat is, mert hát idegen tollakkal ékeskedni nem elegáns dolog.

Négercsók mindenkinek :-)