Keksztekercs

És már megint egy édesség :-)

Kellett valami süti, nem bírtam magammal, és eszembe jutott, hogy apa hozott egy zacskó darált kekszet már vagy fél éve, itt volt az ideje, hogy felhasználjam. A keksztekercs ugrott be elsőnek, bár még sosem próbáltam elkészíteni. A végeredményen látszik is, hogy nem csináltam még tekercset, kissé csáléra sikeredett, viszont finom volt :-)

A recept elég sok kókuszt ír elő, nekem nem volt itthon ennyi, így a fehér részben a kókusz felét darált dióval helyettesítettem, ez a végeredményt nem nagyon befolyásolta, senki nem vette észre, hogy dió is van benne. Ugyanakkor a vaj mennyiségét sokallottam, szerintem 15 dkg is bőven elég lenne hozzá.

Ami viszont probléma volt, hogy nagyon sok lett a töltelék a kakaós külső részhez képest, így mindkét oldalon kifolyt a töltelék, de lehet, hogy ez a dió miatt volt, vagyis, hogy nagyobb lett így a térfogat, mint ha csak simán kókuszreszeléket használtam volna.

Az is fontos, hogy amikor feltekerjük, a sütőpapírt jól szórjuk meg kekszmorzsával, mert különben leragad!

Itt találtam a receptet.

30 dkg kekszmorzsa
40 dkg porcukor (20 a kakaós, 20 a kókuszos részbe)
2-3 evőkanál kakaópor
2.5 dl feketekávé
0.5 dl rum
20 dkg vaj (vagy 15, szerintem annyi is elég)
20 dkg kókuszreszelék, plusz pár evőkanálnyi a tekercs külsejére

Összekeverjük a darált kekszet, a kakaót, a rumot, a kávét és a cukor felét (vagyis 20 dekát), jól összedolgozzuk.

A kókuszos réteghez a vajat és a maradék cukrot fehéredésig keverjük (kézi habverővel jó eredményt érhetünk el), majd a kókusszal (és esetemben a darált dióval) összedolgozzuk.

A kakaós masszát sütőpapíron kinyújtjuk, egy kb. 30X50 centis területre, majd rákenjük a kókuszos réteget, és óvatosan feltekerjük, majd kívülről is megszórjuk kókusszal. Folpack-ba csomagoljuk, és legalább 1 órára a hűtőbe tesszük. Ha nagyon hosszú a tekercs, jobb kettévágni, úgy könnyebb dolgozni vele.

Amerikai palacsinta csokival

Eddig még csak egyszer csináltam ilyen palacsintát, valahogy nem is hiányzott, amikor palacsintára vágytam, a hagyományos verziót csináltam mindig, szigorúan kakaósat és túrósat. A lekvárt sosem szerettem, és sokáig a sós palacsintákat is kerültem.

A múlt hétvégén viszont nem volt itthon a gyerek, így ehettünk tojásosat anélkül, hogy neki valamit külön kellett volna készíteni, és emellett döntöttem.

Az eredeti recept itt található, én annyit változtattam rajta, hogy teljes kiőrlésű tönkölylisztet használtam (mert elfogyott itthon a finomliszt), és kihagytam az áfonyát, mert csak erdei gyümölcs keverék volt itthon, amit viszont apjuk nem szeret (sok a mag benne, amivel telemegy a foga) :-)

Még az jutott az eszembe utólag, hogy nagyon finom lett volna valami karamellás diós öntettel, mivel itthon nem jellemző a juharszirup. Legközelebb lehet, hogy így fogom csinálni. Apa egyébként lekvárt tett rá, én meg egy icipici Nutellát, de mivel belül is ott a csoki, tényleg nem kell sok.

Kicsit más tempóban sül mint a normál pali, és persze az adagolás is más, sokkal kevesebb tészta kell, de kb. a másodiknál már ráéreztem a dologra. Nagyjából 10 palacsinta lett belőle.

3 dl tej
2 tojás
1 csomag vaníliás cukor
1 csomag sütőpor
1 evőkanál porcukor
10 dkg étcsoki apróra vágva
annyi liszt, amennyit felvesz (0.5 bögre az eredetiek szerint)
1 evőkanál olaj (szerintem nem árt, elkerülendő a leégést)

Felverjük a tojásokat, és összekeverjük a kétféle cukorral. Hozzáadjuk a tejet, a sütőport, és annyi lisztet, hogy sűrű masszát kapjunk. A csokit a végén keverjük bele, illetve a gyümölcsöt is, ha valaki szeretne bele.

Oldalanként 1-2 perc elég, nagyon kell figyelni, mert gyorsan sül!

Szuper illatos forralt bor

Nem vagyok valami nagy alkoholfogyasztó, de ma hivatalosak voltunk Julie egyik bölcsis barátjáékhoz vendégségbe, és gondoltam viszek valami finomságot. Azért is esett a választásom a forralt borra (azon kívül, hogy szezonja van), mert nyár óta volt egy rozé a hűtőben, amiből egyetlenegyszer ittam meg egy picit a negyven fokos kánikulában rengeteg szódával, és gondoltam, hogy itt az alkalom, hogy végre felhasználjam.

1 üveg rozé
2 bio citrom héja
3 evőkanál barna cukor
1/2 citrom leve
2 dl 100%-os narancslé vagy egy-két narancs leve
6-8 szegfűszeg
1 teáskanál forralt bor fűszerkeverék
1 csipet puncs fűszerkeverék (elhagyható)

+ a titkos összetevő: 3 dl meggylé (meggybefőtt leszűrt levét használtam)

A citrom héját és a bort egy-két órára összeöntöttem, majd hozzáadtam a többi alkotóelemet, és jól felmelegítettem. Kis hűlés után leszűrtem, és üvegbe töltöttem.

Fontos! A forralt bort nem szabad ténylegesen felforralni, mert akkor elillan belőle az alkohol. A nevét nem erről kapta az ital. Az alkohol forrási pontja 79 fok, tehát eddig szabad csak melegíteni.

Gombás rizottó

Most már 10 éve vezetek önálló háztartást, de a rizottót mégsem mertem idáig kipróbálni. Fél éve viszont úgy döntöttem, hogy végre megfőzöm az elsőt. A rizst megvettem a DM-ben, de azóta sem értem hozzá, csak nézegettem.


A fő oka a halogatásnak az volt, hogy a zöldség alaplevet nem akartam kockából csinálni, de levest meg mostanában nem főztem, így ki kellett várni, mire rávettem magam, hogy csináljak egy jó nagy adag levest. Végül is karajcsontból készült el, de a végeredmény szempontjából ez szerintem nem annyira lényeges, mert nem volt erős a leves. Mivel a gyerek továbbra sem ehet tejterméket, nem tettem bele parmezánt, de utólag kiderült, hogy akár tehettem volna, mert nem ízlett neki, így csak mi felnőttek ettünk belőle.

Képet inkább loptam, mert ez nem egy túl dekoratív étel, a szottyos rizs meg benne a barna gombadarabok :-) Mondjuk ez a kép sem olyan jó, de hát istenem, nem lehet róla jobbat csinálni.

Innen:http://www.centralfloridalyricopera.org/risotto-alla-albanese.html

Annyi kiegészítés, hogy én 30 deka rizst használtam, és tényleg rengeteg folyadékot vett fel, az egy liter leveshez még kellett 2 dl víz is, mert nagyon beszívta az egészet. A gombából viszont nekem kevés lett volna a 6 db, úgyhogy fél kilót beletettem.

Az alaprizottóhoz:

• 15 dkg rizottó rizs (Arborio)
• 5,5 dl zöldség alaplé
• 2 ek olívaolaj
• 1 közepes sonkahagyma (nem használtam)
• 1 gerezd fokhagyma
• 2-3 ek reszelt parmezán (nem használtam)
• diónyi vaj
• só
• bors

A pirított gombához:

• 6 szép nagy csiperkegomba
• diónyi vaj
• só
• bors
• kakukkfű

Elkészítés:

1. Az alaplevet egy kisebb edényben kis lángon felmelegítjük, és takarékon melegen tartjuk.
2. A hagymát megtisztítjuk, apró kockákra vágjuk.
3. Egy nagyobb edényben felhevítjük az olívaolajat. Rátesszük a hagymát, és kis lángon addig pároljuk, míg puha lesz, de nem kezd el nagyon színesedni.
4. Hozzáadjuk a rizst, belereszeljük a fokhagymát, és egy csipet sóval 2 percig kevergetve pirítjuk.
5. Egy merőkanálnyi alaplevet adunk a rizshez, és folytonos keverés mellett elkezdjük puhára párolni. A levet fokozatosan adagoljuk a rizshez. A következő kanállal akkor adjuk hozzá, mikor az előzőt már beitta.
6. 15-17 perc alatt a rizs megpárolódik, de nem fő szét, a rizottó pedig krémes és lágy lesz.
7. A végén belekeverjük a vajat és a parmezánt.
8. Miközben a rizst pároljuk, elkészítjük a gombát. A fejeket megtisztítjuk, vékonyan felszeleteljük.
9. Egy serpenyőben felmelegítjük a vajat, rátesszük a gombát, sózzuk, borsozzuk, megszórjuk a kakukkfűvel, majd lepirítjuk.
10. Mikor elkészült az alap rizottó és a gomba, összekeverjük őket, lefedve 2-3 percig pihentetjük, majd tálaljuk.

Forrás: http://www.nosalty.hu/recept/piritott-gombas-rizotto

Fokhagymás fűszervajban pácolt csirkemell

Hegyi Barbara szakácskönyvében olvastam egy nagyon egyszerű és ínycsiklandozó receptet, ami kifejezetten a tavasszal kapható új fokhagymából készül, de mégsem úgy hasznosítottam ahogy a szerző írja, mert végül fűszervaj lett belőle.

Eredetileg úgy készül a sült fokhagyma, hogy egészben (tehát hámozás nélkül) tesszük be egy tepsibe, kicsit bevágjuk a tetejét (X alakban), meglocsoljuk olívaolajjal, megszórjuk tengeri sóval, és kész. Miután megsült (30-40 perc 180 fokon), bagetthez vagy friss kenyérhez ehetjük.

Én kb. 6-7 fejnyit sütöttem meg, viszont nem kezdtük el megenni, magam sem tudom miért, pár napig állt a hűtőben, ezért úgy döntöttem, hogy életemben először megpróbálkozom a fűszervajjal, és abba teszem bele a fokhagymát, ne vesszen kárba. Így lehámoztam őket, beletettem az aprítóba egy kis petrezselyemmel együtt, majd megolvasztottam egy jó nagy darab Liga margarint (250 grammos "féltégla", mert csak ezt eheti a gyerek, de megcsinálhatjátok normál vajjal vagy Rama-val is), és összekevertem az egészet, és a végén még egy kis szárított bazsalikommal egészítettem ki. Az a legjobb, hogy bármilyen zöldfűszerrel elkészíthető, szerintem a fokhagyma mindenhez megy.

A végén a fűszervajat kettéosztottam, lefagyasztottam, és az egyiket a  minap elő is vettem, felengedés után a megsózott, megborsozott csirkemellcsíkokat beletettem, és hűtőben pácoltam pár óráig, majd ugyanebben kisütöttem. Nagyon fincsi lett.

A fokhagyma sütéséhez használt olajat sem dobtam ki, nagyon finom volt egy másik adag csirkéhez.

A fűszervajból van még egy adag, azt hiszem, hogy karajhoz fogom felhasználni. Már előre csorog a nyálam :-)

A képet innen kölcsönöztem: http://tuttifitt.blogol.hu/

póréhagyma krémleves

Egy saját fejlesztésű leves következik, ami egyszerű mint egy pofon :-)

6 szál póréhagyma (a zöldje nélkül)
3-4 szem krumpli
1 fej vöröshagyma
2 zöldségleves kocka vagy 2 liter zöldség alaplé
2 dl főzőtejszín
2 evőkanál mustár
3-4 evőkanál vaj
só
bors
borsikafű

A vajat megolvasztjuk egy nagy fazékban, a karikára vágott póréhagymát és az apróra szeletelt vöröshagymát beledobjuk, pár percig dinszteljük, közben gyakran megkeverjük.

Felöntjük hideg vízzel, vagy alaplével, és beletesszük a krumplit, illetve megsózzuk. Forráskor lecsökkentjük alatta a lángot, és beledobjuk a a leveskockákat. Ha alaplevet használtunk, akkor ez nem szükséges, de mindenképpen legyen rajta annyi folyadék, hogy ellepje a zöldségeket.

Amikor a krumpli már teljesen megpuhult, hozzáadjuk a mustárt, és  az egész levest összeturmixoljuk, vagy botmixerrel krémesítjük. Én nem szoktam megvárni, hogy kihűljön, de azért érdemes, mert könnyen égési sérüléseket okozhat.

Hozzáadjuk a tejszínt, a borsot és a borsikafüvet, és annyira megmelegítjük, hogy még éppen ne forrjon fel.

Levesbetétnek én pirítóskenyér kockákat szoktam adni hozzá, de a levesgyöngye is nagyon finom hozzá, a legeslegjobb viszont az, ha a sütőben pirítunk zsemlekockákat, amikre reszelt sajtot szórunk. Ezt idő hiányában szoktam helyettesíteni a pirítóssal.

Epres tortácskák

Ismét egy Stahl Magazinból kinézett recept fog következni, szerencsére a kimenetele nagyon jó lesz :-)

Fontos tudni, hogy a recept összesen 4 db tortácskához adja meg a mennyiségeket, ami szerintem nagyon kevés ahhoz képest, hogy milyen finom :-)
Ha nem ugrál az ember lábánál egy másfél éves gyerek, akkor gyorsan el is készíthető, és egyáltalán nem bonyolult.

Ami a formát illeti, nekem nem volt itthon olyan sütiszaggatóm, amit a leírásban találtam, ezért egy nagyobb szájú poharat használtam, így összesen 6 tortácskám lett a végén, viszont a leveles tésztából elég sok maradt hulladékként. Ezt megpróbáltam összegyúrni, és újra kinyújtani, de nem jött be, mert összeragadt, így csak simán megsütöttem a végén, és a'la natur megettük. Marcipánból a Dr. Oetker-es verziót vettem, abból is maradt egy jó nagy golyónyi :-)

Hozzávalók:

1 csomag leveles tészta (270 g)
15-20 dkg eper félbe vágva vagy felszeletelve
12.5 dkg mascarpone (én az egészet megcsináltam, vagyis 25 dkg-ot)
10 dkg marcipánmassza
1 ek vaníliakivonat (szerintem a vaníliaaroma ugyanolyan jó, én azt használtam)
3 ek porcukor (érdekesség, hogy a teljes doboz mascarpone-hoz elég volt ez a mennyiség, vagyis az eredeti receptben szerintem sok a 3 kanálnyi)
3 ek porcukor a marcipán nyújtásához

Egy 25X30 cm-es tepsit kibélelünk sütőpapírral, a sütőt előmelegítjük.
Gyúródeszkán -porcukorral megszórva- kinyújtjuk a marcipánt kb. 3 mm-esre, a leveles tésztát a deszka másik felén kiterítjük.

Egy nagyméretű (kb. 10 cm-es) szív alakú kiszúróval 8 szívet szaggatunk a leveles tésztából, és négyet a marcipánból. 4 tésztaszívecskére ráillesztjük a marcipánokat, a tepsire tesszük a sima és a marcipános tésztaszíveket is, és 8 perc alatt készre sütjük.
A mascarpone-t a cukorral és a vaníliával kikeverjük.

A megsült szíveket kihűtjük, a krémmel megkenjük a marcipánosakat, eperrel feldíszítjük, majd a maradék 4 szívet kalapként rátesszük.

Tálalásig a hűtőbe tesszük.

Részemről a kalapokra is kentem a krémből, különben nem maradtak volna fenn az epren, így legalább volt értelme az egész doboznyit megcsinálni. Utólag egy kis reszelt citromhéj, vagy pár csepp igazi citromlé is mehetett volna a krémbe, szerintem jó ízt adott volna neki, no majd legközelebb.

A másik dolog, amit másképp csinálnék, hogy először csak a tésztát tenném be a sütőbe, és félúton tenném csak rá a marcipánt, ugyanis így kicsit kemény lett, és picit túl is sült. A tészta viszont nagyon finom volt, nem tudom, hogy a többi márka milyen ízű, de ez a Tante Fanny abszolút bejött (a sima, nem az élesztős)!



Meggypuding muffin avagy a férjem kedvence

Ez a muffint a jó példa rá, hogy nem feltétlenül kell csoki ahhoz, hogy jó legyen egy muffin :-) A meggypuding muffint pedig hihetetlenül könnyű elkészíteni, kezdők is boldogulnak vele.

A forrásom ez esetben Christina Kempe: A legkedveltebb muffinok című könyve. Ebben elég sok sós muffint találni a szokásos édesek mellett, de nem csak klasszik sütik vannak benne, hanem olyanok is, amiket leveles tésztából vagy rizsből készített el a muffinsütőben. Csak ajánlani tudom mindenkinek.

Idézet a könyvből: "Itt nem a keményítőből (pudingpor) és tejből főzött pudingról van szó, hanem a tradicionális pudingról, amely valójában inkább felfújt és vízfürdőben fő meg. Tömörebb állagú és inkább süteményre hasonlít..."

Hozzávalók 12 darabhoz:

1 üveg meggy (nettó lé nélkül 350 g)
1 teáskanál sütőpor
10 dkg puha vaj
15 dkg cukor
1 csipet só
2 tojás
20 dkg liszt

A meggyet lecsepegtetjük, de a levéből kimérünk 1.5 dl-t, és a meggyel együtt felforraljuk. Belekeverjük a sütőport (kicsit habzani fog), és hagyjuk kihűlni.

A vajat a cukorral és a sóval krémesre keverjük és egyenként beledolgozzuk a tojásokat is, majd habosra keverjük. Gyorsan beledolgozzuk a lisztet, majd a meggyet is a levével együtt.

A muffinsütőbe szétadagoljuk a tésztát, és előmelegített ( a könyv szerint 180 ill. légkeveréses sütőben 160 fokon) sütőben 15-20 perc alatt megsütjük. Az állagnak a pudinghoz hasonlónak kell lennie, ezért semmiképpen se hagyjuk sokáig a sütőben.

A meggylé miatt a tészta színe rózsaszín lesz. A szerző azt javasolja, hogy aki nem szeretné ezt, az használjon a meggylé helyett valamilyen világos gyümölcslevet pl. körtét.

A könyvben nagyon szép fotók vannak, ezért most azt teszem ide, ami itt szerepel, de a másikon az én művem van :-) Az nem néz ki ilyen jól, de nagyon finom!

töltött gomba

Nem egy nagy ördöngösség ez a fogás, hiszen szinte alig kell főzni, a leghosszabb időt a gomba pucolása veszi el.

Sokféleképpen lehet variálni a belevalókat, én azt a verziót közlöm, amit én találtam ki, és amit apjuk is hajlandó megenni :-)

2 doboz tölteni való gomba (12 db)

1 csomag bacon szalonna

10 dkb trappista sajt

1 kanál olívaolaj

1 doboz feta sajt  (pl. Fetaki) vagy 2 tömlő juhtúró (pl. Hajdúsági zsíros juhtúró 100 grammos)

1 fej lilahagyma

1-2 gerezd fokhagyma

A gombát megpucoljuk, és a fejeket egy tepsibe tesszük. A gombák szárát és a lilahagymát összevágjuk, és egy kanál olívaolajon megpirítjuk, majd hozzáadjuk a fokhagymát (én nyomóval szoktam), és a fetát. Ha megolvadt a feta, egy sűrű, kanállal könnyen kiszaggatható masszát kapunk. Só nem kell bele, mert a feta meg a juhtúró is eléggé sós. Borssal, zöldfűszerekkel természetesen lehet variálni.

Egyenletesen elosztjuk a krémet a 12 gomba között.

A bacon szalonnát szétszedjük szeleteire, és egyenként körbetekerjük a gombafejeket:

A trappista sajtot is elhelyezzük a legtetején, és betesszük a sütőbe. Ha a sajt megbarnult, akkor már jó.

Fontos, hogy a bacon zsírja, és a gombából kicsapódó víz miatt ki kell venni a tepsiből az elkészülte után, mert különben tocsogni fog a gomba alja.

Rizs és krumpli is jó hozzá köretnek, de legalább négyet meg kell enni ahhoz, hogy jóllakjunk.

csokis sajttorta

Biztos mindenkivel előfordult már, hogy talált egy szimpatikus receptet, de nagyjából semmi nem volt hozzá otthon, vagy csak hasonló dolgok.
Én is így jártam most, és akár katasztrófa is lehetett volna belőle, de az eredmény az eltérésektől függetlenül egész jó lett. Persze követtem el hibákat, pár dolgot másképpen kellett volna csinálni, de az eredményre azért így is büszke vagyok.

A receptet egy csomagban vettem magamnak a Libriben, ahol fémdobozban lehetett kapni többfajta receptet, ez éppen a Csokoládés finomságok gyűjtemény része, sajnos részleteket nem tudok, mert a csomagolása már nincs meg.

Az eredeti recept hozzávalói egy 20 cm-es tortaformához:

60 g vaj
100 g amarettini (mandulás keksz)
200 g étcsokoládé
400 g mascarpone
2 tojás
60 g barna cukor
200 ml tejszín
40 g keményítő

No, kezdjük ott, hogy a legkisebb formám 24 cm-es, ezért nyilván több tésztára volt szükségem.
Az amarettini helyett egy sima vajas kekszet használtam, és a húsklopfoló hegyesebbik végével törtem össze, ami tök jó ötletnek bizonyult, és mivel nem kellett csapkodni, csak simán nyomkodni, nem is csináltam vele akkora kupit, amekkorát a recept szerinti "sodrófával törjük össze" megoldással csináltam volna.

150 g összetört kekszet elkevertem a vajjal, mandulaaromával ízesítettem és a kivajazott formába nyomkodtam, majd betettem a hűtőbe. Utólag belátom, hogy kissé sok lett benne az aroma, legközelebb feleannyi is elég lesz.

Mascarpone helyett Philadelphia krémsajtot illetve natúr joghurtot használtam, így kb. 450 g lett, ezt elkevertem a tojásokkal és a cukorral. Mivel barna cukor nem volt, csak 10 g, a maradékot kristáycukorral pótoltam, de ebből is többet, összesen tehát 70 g cukor került bele. A megolvasztott csokoládét, 60 g keményítőt és a habbá vert tejszínt belekevertem a masszába, és csomómentességig kavargattam.

A kekszes alapra ment a trutyi, és ment be a sütőbe. A leírás szerint 170 fokra előmelegített sütőben 55 percig kell sütni.
Nekem volt ezzel egy kis bajom, mert a kis lángon nagyon nem akart sülni, a nagyon meg kicsit odapörkölt a teteje, ezért levettem megint kicsire, és tettem rá alufóliát, és így majdnem 2 órát volt bent :-(

Mivel ilyen tortához még nem volt szerencsém, nem tudtam, hogy mennyire kell megszilárdulnia a tésztának, de végül is majdnem olyan sűrű lett, mint egy liszttel készült tortáé.

A formából csak akkor szabad kivenni, ha már kihűlt, és a közepe megsüllyed, de ez a eredetinél is így volt, úgyhogy ettől nem kell betojni :-) A teteje viszont tutira nem lett volna megtörve, ha nem veszem feljebb a gázt a sütőben.

Az egyszerűség kedvéért akkor jöjjön az én verzióm a 24 cm-es formához:

60-70 g vaj
150 g vajas keksz
1 teáskanál mandulaaroma
200 g étcsokoládé
300 g Philadelphia krémsajt
150 g natúr joghurt
2 tojás
70 g cukor
200 ml Hulala tejszín
60 g keményítő

A kekszmorzsát, a vajat és a mandulaaromát összegyúrtam, kivajazott tortaformába nyomkodtam, hűtőbe tettem. Felvertem a tejszínhabot, mikróban megolvasztottam a csokit.
A joghurtot, a krémsajtot, a tojásokat, a keményítőt és a cukrot összekevertem, majd beletettem a habot és a csokit is, végül ráöntöttem a kekszes alapra.

Tálaláshoz a maradék kekszet és porcukrot használtam.

Íme a mű:

Összességében egy nagyon könnyen összeállítható sütiről van szó, a sütést leszámítva kb. 20 perc alatt megvolt az egész. Olcsónak nem mondanám, mert a krémsajt vagy mascaprone meg az amarettini sem filléres tétel. Ha viszont az embernek nincs sok ideje a torta összeállítására, akkor nagyon jó választás.

Feketeerdő kehely

Pont ez volt az utolsó dolog amit a szülés előtt elkészítettem 2010 novemberében, utána már többnyire hideget ettünk, mert nem volt se erőm, se kedvem a főzéshez :-)
Akkor meg is írtam az elkészítését, úgyhogy többnyire idézek saját magamtól.

Azóta sajnos még nem készítettem el újra, de mivel azóta rátaláltam a világ legjobb tejszínhabjára (Hulala), lehet, hogy megint nekiállok:

"Pár nappal ezelőtt kiolvasztottam egy meggyet, hogy legyen egy kis hely a mélyhűtőben. Nem tudtam mit akarok vele kezdeni, de megoldottam :-)

Stahl Judit egyik szakácskönyvében (Gyors édességek) találtam a következő receptet, amit a saját kiegészítéseimmel adnék közzé.

 

Hozzávalók:

rum (aromával inkább ne helyettesítsük*)

meggy (befőtt vagy friss)

20 dkg étcsoki

4 dl tej

4 tojássárgája

5 dkg liszt

5 dkg cukor

3 dl tejszín a krémbe plusz ízlés szerinti mennyiség a díszítéshez

 

A meggyet egy kis edényben annyi rummal felforraljuk, amennyi ellepi.

A forralás után a meggyet lecsöpögtetjük, mert ennyi idő alatt már elvileg átvette a rum ízét.

A csokit mikróban, vagy gőz fölött megolvasztjuk, és hagyjuk kicsit kihűlni.

A cukrot, a lisztet és a tojássárgáját kézi habverővel összedolgozzuk, közben megmelegítjük a tejet, de ne engedjük, hogy felforrjon. A meleg tejet apránként beledolgozzuk a tojásos masszába, majd az egészet visszatesszük a tűzhelyre, és addig kevergetjük, amíg a krém be nem sűrűsödik. Figyelem, folyamatosan érdemes kevergetni, mert könnyen leég!

 

Ha kész, levesszük a tűzről, és robotgéppel kb. 5 percig alázzuk. Ezalatt a krém kissé lehűl, illetve csomómentes lesz. Kettéoszjuk a krémet, az egyik felébe belekeverjük az olvadt csokit. Kicsit hagyhatjuk hűlni az egészet, mert most következik majd a tejszín, ami szeret kicsapódni. A tejszínt (3 dl) habbá verjük, és beleforgatjuk fele-fele arányban a kétféle krémbe.

 

Az összeállítás a következő: egy réteg lecsöpögtetett meggy, majd egy-egy réteg mindkét krémből (a sorrend szerintem mindegy). A tetejét habbal és tetszés szerinti díszítőelemekkel látjuk el.

Van egy képem is, ugyan ez nem az enyém, de majdnem ugyanígy néz ki, csak én két tálkában csináltam meg, mert ketten ettük."

 

 

 

Elkészítés után legalább fél órát ajánlatos hűteni.

Azóta annyival tudom kiegészíteni a korábbi írásomat, hogy a mennyiség inkább 4 személyes, mi sem tudtuk egyszerre megenni az egészet :-)

 

*Elkövettem azt a hibát, hogy tejet és rumaromát használtam. Ízre jó lett volna, de az aroma kicsapódott a tejben, és undorító lett, ezért utána az egészet le kellett mosni, hogy ne maradjon rajta a trutyi. Szerencsére lejött. Ha már aroma, akkor legközelebb inkább a krémbe csepegtetnék belőle a legvégén.